Szegény V-nak a héten megmondták, hogy nem kívánják meghosszabbítani a szerződését, mert nem tartják megfelelőnek a fejlődését, a munkatempóját, a hozzáállását. Valószínűleg ő is számított erre, ugyanis az utóbbi időben már látszat-erőfeszítést sem tett, hogy megpróbáljon megfelelni a kívánalmaknak ill. hasznos munkát végezni vagy hogy legalább elrejtse elégedetlenségét (egész álló nap sóhajtozott és nyavalygott). Mindezek után nekem kifejtette, hogy amúgy is tele van a hócipője ezzel a provinciális, poros kórházzal (amiben hatalmasat csalódott), meg a hisztis kollégákkal (bizonyára engem is beleértett), meg hogy őt nem engedték kibontakozni és megmutatni, mit is tud valójában, de megkíméli a helyieket a kritikájától, stb. Vagyis megsértődött, és természetesen mindenki más hibás, csak ő nem. Na ennek az önbizalomnak szeretném én a töredékét birtokolni... Mellesleg e provinciális kórházban ugyebár van egy CT, egy MR és rengeteg egyéb modern felszerelés, amelyek egyike sincs az ő ex-munkahelyén a Bolgár Főváros Metropoliszában. Mivel más francia városban nem talált állást (ezek szerint keresett), haza fog térni januárban.
Olyan nagyon nem fogjuk megsiratni a távozását, mert döbbenetesen lassú, felületes, nulla gyakorlati érzékkel és hatalmas egoval. Legjobban azért sajnálom a dolgot, mert fél évig vártunk az érkezésére, és most megint keresni kell valaki(ke)t helyette, mert hárman nem bírjuk sokáig a gürizést, főleg az ügyeletekkel - viszont semmi garancia nincs arra, hogy egyhamar találnak jelentkezőt (állítólag annak idején az én érkezésem előtt is másfél-két éve hirdették már az állást).
De hogy egy jó dologról is beszámoljak, tegnap E-val egy Michelin-csillagos étteremben vacsoráztunk, mert Saintes-en ilyen is van ám! Nem fárasztom a kedves közönséget a menü részletes ismertetésével, csak annyit említek meg, hogy a desszert zellert tartalmazott - és akkor engedjétek szabadjára a fantáziátokat, hogy elképzeljétek a többit. Hazafele sétálva gágogást hallottunk, ami kicsit meglepett minket - bár 200 m-re a templomtól láttam már egy kertben két libát és egy szamarat - na de a végén kiderült, hogy nem libahang volt (rájuk most úgyis nehéz napok járnak a karácsonyi libamájszezon miatt), hanem sok-sok darumadár szállt U alakban az esti égen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése