Illúziórombolás

Na csak hogy nehogy azt higgyétek, itt Nyugat-Európában minden tökéletesen működik, pár példa:

a legfrissebb, hogy miközben egész hétvégén ügyeletben (azaz telefonvégen) voltam, valamelyik illetékes szaki letiltotta a készenléti mobiltelefont, azaz sem én nem tudtam volna telefonálni (ha akartam volna), sem engem nem tudtak elérni (ők viszont akartak volna), de ez nekem nem tűnt fel, mert semmi bajt nem jelzett ki a készülék, én meg örültem, hogy nem csörög. Hab a tortán, hogy bár a privát mobiltelefonom is elérhető belső mellékről, és ki is van függesztve a nővéreknél a száma, de ezt csak a telefonközpontos nem tudta. Szóval az volt a mázli, hogy paranoiás lévén szombat este bementem vizitelni az osztályra, ahol szóltak, hogy már órák óta égre-földre keresnek a sürgősségisek... de így felvilágosíthattam a telefonközpontost, és a saját mobilomon elértek a későbbiekben, ma pedig sikerült visszavonniuk a letiltást. Bravó.

Persze emellett előfordulnak számítógépes problémák (gyenge wifi az emeleten, vagy elszáll az egész hálózat és visszaugorhatunk hirtelen a magyar valóságba, azaz KÉZZEL és PAPÍRRA írjuk a lázlapot meg a gyógyszerelést), emberhiány (megesik, hogy magam tolom a beteget a vizsgálatra, ha azt akarom, hogy időben odaérjen - de ehhez otthon már hozzászoktam), adminisztrációs hibák (ebből akad bőven).

Kórházon kívüli példa pedig, hogy itt sem képesek a csatornafedelet az aszfalttal egy szintbe hozni, úgyhogy kezdem azt hinni, hogy ez a fizika ikszedik alaptörvényébe ütközik.

És ismét gasztronómia: egy év után azt az örömteli felismerést tettem, hogy mégis ismerik a savanyúkáposztát, csak megtévesztő a neve ("nyers káposzta", értsd: nem párolt). Tehát hétvégén életemben először készítettem székelykáposztát, ami ehhez képest ehetőre sikerült, és így már a karácsony esti menü is fix.