Természetesen itt is megünneplik a Húsvétot, csak kicsit mások a szokások. Az ország nagy részében a hagyományos étel a húsvéti kalács: tésztában megsütött tojások, néha benne a sonkával. is, máskor csak mellé Ebben a régióban azonban különcködnek, és másfajta tésztát sütnek - csak elbeszélésből tudom, hogy spenótot vagy más zöldségeket is tartalmaz, és elég fura íze van. Locsolkodás persze nincs, így az el-nem-hervadásomat a Pestről küldött multimédiás-virtuális locsolás biztosította :) Hogy azért legyen némi ünnepi hangulat, vettem néhány Kinder-tojást, de a bennük lévő meglepetések hatalmas csalódást okoztak: fantáziátlanok, nem kell összeszerelni őket, még csak nem is cukik (az egyik egy rózsaszínű mobiltelefonáló (!!) pudlikutya).
A korábbi bejegyzésemben elkiabáltam a tavaszt, mert most itt is fagy éjszaka, meg süvít a szél és sokat esik, úgyhogy a menő napszemcsim, amit a Lafayette-ben vettem, most egy időre visszakerült a tokjába. Remélem, nem fagynak meg az írisz-kezdemények a virágládában, bár most legalább jutnak egy kis vízhez, mert a locsolást hajlamos vagyok elfelejteni.
Ma újabb tipp érkezett a "vajon honnan jött a kimondhatatlan nevű doktornő?" kvízkérdésre: Moldávia. De dícséretes, hogy egyáltalán hallottak ennek az országnak a létezéséről. Persze el kell ismernem, nincs könnyű dolguk, mivel a nevem megtévesztő. Amúgy egész sok lengyel és spanyol nevű beteggel találkoztam, természetesen a rengeteg arab hangzású név mellett (a dokik jó része is maghrebi). Így tehát nem lógok ki ebből a nagy multikultiból sem az akcentusom, sem az idegen nevem miatt, legfeljebb a hajam színe (tényleg csak elvétve van rajtam kívül szőke) és a magasságom okán :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése