Frontok

Az elmúlt napokban elég viharos volt az idő, sokat esett. Ez nem annyira különleges persze, de lehetőséget adott érdekes megfigyelésekre, nevezetesen követni a frontok vonulását. Ez nekem újszerű élmény, hiszen a belvárosi betonrengetegben elég keveset látni az égből, itt viszont egy domb tetején ülök, körülöttünk síkság, és a legmagasabb épület (a kórház) 3 emelet magas. Szóval mindenfele messze ellátni - és így gyönyörködni lehet a vonuló és állandóan változó felhőkben, szerencsés esetben pedig a napnyugtában. Érdekes figyelni, hogy a felhők tényleg egyvonalban haladnak (=front), illetve a rétegződés is sokszor tisztán látszik. 

Ezek a meteorológiai megfigyelések valószínűleg csak számomra izgalmasak, de azért gondoltam, megosztom veletek.

Ma viszont újabb szakmai "mérföldkőhöz" érkeztem: ezen a délutánon először fordult elő, hogy mindkét kolléganő távol volt, így egymagam voltam az osztályon, vállamon a felelősség súlyával. Kicsit aggódtam, de végül nem volt semmi extra, szépen tettem a dolgom, aztán este 9-re sikerült is befejeznem (ez mostanában átlagos).

Az egyik kolléganő szabin van, a másiknak viszont egy hivatalos megbeszélésre kellett mennie a szomszéd városba, de ehhez előbb egy papírt kellett kitöltenie (erre is van formanyomtatvány), hogy hivatalos ügyben van távol munkaidőben, és nekem is alá kellett írnom, mint annak, aki helyettesíti ez alatt az idő alatt. Úgy tűnik, ezt elég komolyan veszik, ellenben az ebédidőben (12.30-14.30) a fél kórház kiürül, mert sokan hazamennek ebédelni vagy ügyeket intézni.

Amúgy mindenki az elnökválasztás lázában ég, legalábbis ami a szavazás tényét, mint állampolgári kötelességet illeti: a 85 éves mamik is ragaszkodnak ahhoz, hogy hazaengedjük őket szavazni. Viszont a politika részletei (ki kire szavaz és miért, ki a hülye és ki a csaló) egyáltalán nem kerülnek szóba a munkahelyen, és nem mérgezik a légkört. Persze ez itt Európa.