Rigó Úr

Nemcsak azért nem írtam a héten, mert minden nap este 9 után végeztem a munkával, hanem mert megint szakadozik az internet a kollégiumban. De hétvégére hazamennek a rezidensek, és így gyorsabb a wifi.

Mivel az időm döntő részét a kórházban töltöm, leginkább az ottani helyzetről tudok beszámolni.

Bemutatom Rigó Urat (nem így írják, de így ejtik a nevét), aki a Felső Káder az osztályon. Ez egy nagyon fontos pozíció, a főnővér, a titkár és a menedzser között valahol. Rigó Úr 50 éves, korábban ápoló volt, de a pletykák szerint nagyobb affinitása volt az adminisztrációhoz, mint a betegellátáshoz, így lassan ezirányba mozdult a karrierje. A Felső Káder a nővérek, a segédnővérek és a takarítók főnöke. Ő csinálja a beosztást, szervezi a betegek át/elhelyezését különböző intézményekbe, fogadja az esetleges panaszokat és dicséreteket, elsimítja a konfliktusokat, minőségellenőriz és legfőképpen: protokollokat gyárt. Ebben nagy ász, bár a franciák általában is kedvelik, sőt igénylik a formalitásokat. 

Például: a nővérkéknél van egy dosszié a betegek nevével a lap tetején, alatta pedig kis zsebekbe lehet tenni a cetliket a fontos információkkal - SZÍNKÓDOLT lapocskákon (pl. vizsgálat sárga, allergia piros, diéta zöld, stb). Ugyanígy a vizsgálatokat kérő formanyomtatványok is más-más színűek a vizsgálat jellegétől függően (ez mondjuk megkönnyíti a gyors kiválasztást polcról, kivéve, hogy kevés a szín, és ezért pl. a kék többféle vizsgálatot is jelenthet, tehát ugyanott vagyunk, ahol a sima fehér lapoknál lennénk).

Tehát Rigó Úr szigorú rendet tart az osztályon az adminisztrációt illetően, szorgalmasan gyártja a jelenléti íveket és leltárokat, de emellett nagyon kedves ember, és szinte végtelen a türelme. A főnöknő ugyanis állandóan piszkálja és ugráltatja, és ezért előfordult, hogy a folyosón kiabáltak egymással. Mindenki mással viszont jól megtalálja a hangot, és fejlett diplomáciai érzékével a legelégedetlenebb hozzátartozót is meg tudja szelídíteni. Velem is nagyon barátságos, például ő volt az egyetlen, aki érdeklődött az iránt, hogy van-e időm ebédelni, és ha igen, merre találom a menzát. Meg néha segít nekem hivatalos telefonokat intézni, mivel még nem elég fejlett a szókincsem a bikkfanyelvhez.

Ezen kívül egyszer biztosított arról, hogy a nővérkéknek mekkora könnyebbség a jelenlétem, mert engem nyugodt szívvel tudnak zargatni a kérdéseikkel (még akkor is, ha esetleg el kell ismételniük lassabban...), míg a másik két kolléganőt nem merték sosem felhívni.

Összefoglalva: merci, Monsieur Rigó!