Kollégák

Még az előző bejegyzéshez tartozik, hogy közben lassan olvad a vékonyka hóréteg meg a jég, de a bicikliutat még mindig nem sikerült megtisztítaniuk/felszórniuk, ezért tegnap a bevásárlásból hazafele jobbnak láttam tolni a megpakolt bringát - még így is billegett eléggé. És a mínusz egy-két fokok szokatlanságát jelzi, hogy a héten elmaradtak a táncórák, mert "túl hideg a terem" - pedig úgy emlékszem, valamiféle fűtés azért volt decemberben is... na mindegy.

Inkább bemutatom a két közvetlen kolléganőmet. Elég különbözőek, nagyjából az egyetlen közös bennük a koruk (45 körül), úgyhogy nem is értem, hogy tudnak évek óta jól együtt dolgozni.

A papíron főnök, C. 20 éve dolgozik itt, ebből 15 évet egyedül volt neurológusként, úgyhogy nagyon nagy a munkabírása (ehhez hozzájárul, hogy szerintem kissé mániás, ehhez jól illik a torzonborz haja). Nyilván e körülmények miatt is elég sajátos személyiség, rettentő határozott, temperamentumos (hisztis?) és néha nyers. De valóban nagytudású, bár a szétszórtsága miatt azért néha téved is - bár ezt mindig tagadja és határozottan állítja az ellenkezőjét. Ha jó napja van, akkor nagyon kedves, viccelődik, és az elején elég sokat foglalkozott velem, bár a hadarását még mindig nehezen követem. Ha rossz napja van, akkor viszont mindenkivel összeveszik, és előfordult már, hogy egy kollégával a folyosón kiabált... Egyébként nagyon sovány és elég magas, mint ahogy a  nővére is, aki azt üzente nekem, hogy szívesen lát a női kosárlabdacsapatban, ha esetleg kedvem lenne játszani. (Ha ezt a gimis tornatanárunk, Kásáné hallaná, megszakadna a röhögéstől - kegyelemhármast kaptam ziccerdobásból...)

A másik, MH pont az ellenkezője (nem csak külsőleg). Ő 6 éve költözött ide az ország másik feléből. Inkább zárkózott, csendes, ezért az elején nem tűnt túl barátságosnak. Viszont nagyon alapos (mondhatnám úgy is, hogy szőrszálhasogató) és összeszedett, ezért könnyebben tudom követni és érteni, ha vele vizitelek. Most már szívesebben magyaráz, sőt, türelmesen kijavítgatja a zárójelentéseimet. Már eljutottunk odáig, hogy tegnap meghívott magához vendégségbe a jövő hétvégére (feltéve, ha nem fagy megint, mert akkor nem lehet kocsival feljutni a házához), szóval kezd megnyílni és ő is érdeklődik, milyenek az eddigi tapasztalataim, stb.

Mindketten  sokat dolgoznak és mégis lelkesek, ezen kívül előszeretettel szapulják a kórház többi orvosát (de lassan beigazolódni látszik, hogy van némi igazságuk). Mondjuk (talán emiatt is) nem túl népszerűek vagy legalábbis csodabogárnak tartják őket, és egyszer, mikor egy másik osztályra mentem konzíliumba, a belgyógyász sok türelmet kívánt a velük való együtt-dolgozáshoz...

A bolgár kolléga már aláírta a szerződését, és márciusra ígérte az érkezését, akkor pedig megint változni fog a munkarend, és már nem én leszek a legzöldfülűbb :)