Látogatás

Nemrég 10 napot töltöttem vakáción Franciaországban, körbelátogatva a régi barátokat, nosztalgiázva - gondoltam, beszámolok róla itt is.

Biofűnyírók a Charles de Gaulle reptéren

Egy közvetlen TGV-vel Nagypénteken éjfélre érkeztem Libourne-ba Párizsból (a légiirányítók sztrájkját így még megúszva), hogy az Húsvétot A-éknál* töltsem. A kis Louis emlékezett rám és jókat játszottunk meg rajzoltunk a kertben, sőt, megtanítottam kifújni a tojást - bár később a befestésükre nem volt időnk. Az ünnepi készülődés, sütés-főzés közben jutott viszont idő egy délutáni kiruccanásra Bordeaux belvárosába, ahol a soppingolást erősen akadályozta, hogy Louis minden boltban az összes elrejtett csokitojást meg akarta keresni (még ott is, ahol nem voltak elég jó fejek ahhoz, hogy eldugjanak ilyesmit a gyerekeknek). Vasárnap reggel természetesen piacozás, majd a kecskegida-comb többórás elkészítése és elfogyasztása volt soron. Délután a családfő kitalálta, hogy halaszthatatlan a frissen átrendezett kert díszbokrainak beszerzése - így mindannyian kivonultunk a (Húsvétvasárnap is nyitvatartó!) kertészetbe. Mivel a férfiembernek egy héttel korábban egynapos epeműtéte volt, a nehéz tuják és egyebek cipelése és rakodása ránk, a két nőre hárult, majd hosszasan keresték mindnek a tökéletes pozíciót a kerítés mellett. Hétfőn locsolkodás nem volt, hanem a Nyuszi feladatköreit átvéve titokban elrejtettem a kertben a rengeteg édességet, és Louis lelkesen megkereste őket. Sokáig szerelgettük össze a tojásokban talált meglepetés-játékokat, majd délután sétáltunk a közeli tónál.

Bordeaux-i gall kakas egy patetikus szoborcsoportban

E családias hétvége után kedden továbbvonatoztam Saintes-be, amely az elmúlt évben alig változott.

Salisbury testvérváros fogadására készülve

Itt E. várt és kiderült, hogy a parókián kisebb magyar diaszpórába csöppentem: három régi barátja (egy házaspár és egy srác) hosszas tervezgetés után kiköltöztek, új életet kezdeni a festői Saintes-ben. Az "A" terv, hogy az egyik benzinkút mellett kézi autómosót nyitnak (ilyen még nincs a városban, és a sok nyugdíjas megfelelő célcsoportnak tűnik) - ottlétem alatt le is dumálták a bérleti díjat és elkezdték a cégalapítást. "B" terv, hogy szoláriumot nyitnak a belvárosban (ebből ugyan van, de csak gagyi és kevés). Mindezt úgy, hogy a nyelvet még csak nemrég kezdték el tanulni, szóval megemelem a kalapom az ilyen vállalkozókedv előtt.

A napok ebben a társaságban vidáman teltek, többször lesétáltunk a belvárosig (kutyasétáltatás ürügyén, meg kiadó üzlethelyiségre vadászva), a kertben étkeztünk a napsütésben, este társasjátékoztunk. Egy délelőtt erejéig La Rochelle-be is bementünk - továbbra is lenyűgözően hangulatos! Elsétáltunk a nagyobbik vitorlás-kikötőbe, de mikor már 20 perce mentünk a mólón kifelé az ezernyi hajó mellett, és még a feléig sem értünk, visszafordultunk. A belső kikötőben legnagyobb meglepetésünkre benn állt a Hermione (írtam róla itt: http://mlledesaintes.blogspot.hu/2013/04/hermione.html), ami lám-lám mégis elkészült, sőt, április 18-án indul az Újvilágba!

Voilá!

Néhány matróz mászkált az árbocokon, lenn rakodták az ellátmányt

Voltunk egy délután sétálni az óceánparton is (pontosabban a Dordogne és a Gironde folyók közös atlanti torkolatánál: Saint-Geroges-de-Didonne, Royan szomszédságában).

A Tanár Urat nem értem el telefonon, ezért elbicikliztem a lakásához, és mivel nem volt otthon, a postaládájában hagytam az ajándékát.

Eric-kel viszont kétszer is együtt vacsoráztam, először nála, hármasban az újdonsült és meglepően fiatal barátnőjével, majd másodjára kettesben** egy számomra eddig ismeretlen, de kiemelkedően jó belvárosi éttermecskében. Elmesélte azt is, hogy a kórházban a távozásom óta már a második külföldi neurológus is elmenekült, így komoly a veszélye, hogy MH is végül más városba költözik el, tehát Ch egyedül marad (és ekkor a neurológiai osztályt bezárják).

 folyt.köv.

*emlékeztetőül: Eric öccsének magyar élettársa 

** a barátnő állítólag nem ért rá